[ Köszöntő szöveg... ] Most valami bevezető szöveget kéne írnom, de úgy érzem felesleges 100x elmondani, hogy ez egy (témáját tekintve) személyes blog, amelyet egy bizonyos Esther nevű lány ír. Úgy gondolom azt sem kell elárulnom, hogy 19 éves vagyok, érettségivel rendelkezem és egy két éves logisztikai ügyintéző okj-s szakmán tanulok, illetve csak húzom az időt, hogy minél kevesebbet kelljen dolgoznom. Továbbá azt sem mondom el, hogy ezen a blogon életem mindennapjait olvashatjátok vagy éppen tanácsaimat és észrevételeimet a nagy világgal kapcsolatban. Ezzel csupán azt szeretném elmondani, hogy nagyon örülök, hogy itt vagy és remélem máskor is szívesen olvasod irományaimat!
19 éves vagyok 2 hónapja kapcsolatban vagyok 5. éve tanulok közgazdasági szakgimnáziumban 0,5 éve nem tanultam semmit 8-9 éve kezdtem angolt tanulni 0 testvérem van 1 kutyám van
Sziasztok! Úgy gondoltam megosztok veletek pár gondolatot a zenék terén, hogy pontosítsak a magyar zenékkel kapcsolatban szeretném kifejteni véleményem. Gőzöm sincs hogy jutott eszembe pont erről a témáról egy külön cikket megírni, de néha nem kell nálam a racionalitás legapróbb csíráját keresni, mert nem mindig van értelme. Na, hogy a felesleges miértek boncolgatásába belemelegednék, elárulok egy apró titkot magamról. Igen sokrétű a zenei ízlésem, hisz hallgatok latin számoktól elkezdve rock és pop számokat is. De hogy a magyar számokra rá is térjek végre, annyit meg kell mondjak, ez az a csoport, amik között nem igen szeretek túl sokat. Hogy miért? Egyszerű... nem mindenki nyerte el a tetszésem. Itt van például a Punnany Massif, ez az egyik kedvencem hiszen az ízlésem minden egyes négyzetcentijét lefedi. Barátaim szerint eléggé őrült vagyok, olyan, mintha be lennék szívva - szerény véleményem szerint pedig egy kissé különc, aki szereti az egyszerű dolgokat. Minek csináljunk a bolhából elefántot, ha semmi értelme?
Furcsa, ahány ember, annyi zenei ízlés. A szépsége ennek pedig az, hogy annak ellenére, hogy nincs két egyforma ember, mégis mindenki megtalálja a saját ízlését. Vannak olyan zenekarok, akiket akár egy baráti társaság minden tagja szeret, olyan is akad, amiket nem mindenki, én valahol a kettő között vagyok. Igen válogatós vagyok zenéket illetően. Szeretem a lendületes, izgalmas és érzelmekben dús számokat, amiknek értelmük van és nem csak elhadarják a zenéket vagy éppen csupán egy alapot játszanak. A legesleg banda, akiket imádok, az a Hooligans. Voltam egyik koncertjükön, elképesztő élmény volt. Az énekes nem állt meg, mindig rohant a színpadon és végig is játszották azt az időt, amit elvállaltak. Sok bandával szemben (mint a régi Apostol, aki fél óra után el akart húzni - nem, nem magam miatt voltam ott az ingyenes koncertjükön), őket nem kellett visszaküldeni a színpadra. Az is emlékezetes maradt, amikor a Honeybeast énekesnője mindent csinált a színpadon, mintha egy energiabomba lett volna. Az ilyesfajta együtteseket kedvelem igazán.
Intim Torna Illegál, Hooligans, Punnany Massif, Wellhello (olykor-olykor), Kowalsky meg a vega, Delta, Halott Pénz, Hősök... Bármikor jöhetnek, de íme a top 3 kedvenc magyar nótám:
AJÁNLOM AZ OLDALT
