Vörös rúzs, szempillaspirál és egy kis púder, máris kész a tökéletes smink a hétköznapokra... akarom mondani mindenkinek kívánok nagyon szép vasárnap reggelt! Kérlek, bocsássatok meg, de nekem még nagyon reggel van - leginkább az miatt, mert 7-kor kereken felpattantak a szemeim és azóta sem tudtam visszaaludni. Úgy gondolom ez megért egy misét, ha már mást nem is. Na szóval, a nevem Esther és azért vagyok itt, hogy az emberek napjait bearanyozzam (vagy inkább eltakarjam a napot?), még magam sem értem... A lényeg az, hogy itt vagyok és sikeresen már megint a semmiről beszélek, szokásomhoz híven...

Elég rég óta próbálkozom a blogolással, de még egyszer sem kaptam hozzá igazán kedvet, nem tudom miért. Valószínűleg nem éreztem azt az igazi késztetést, amit kellett volna, nem tudom. A lényeg az, hogy most bepróbálkozom mindenkinél, akinél csak lehet remélve, minél nagyobb olvasótáborom lesz. Hogy egoista lennék? Tudok róla, sokszor hallom is! De térjünk is rá a lényegre...

Szerény véleményem szerint két fajta ember él kerek e világon. Az egyik az, aki mindenét belevetve próbálja kitárgyalni magánéletét ezzel közszemlére rakva mindazt, amit még saját családja előtt is titkol, aztán hopp, egyik pillanatban még úgy gondolta, semmit nem tudnak erről a kis második életéről ismerősei, családja, de aztán lőttek a rózsaszín ködnek és felébred egyszer. A másik fajta pedig, mint amilyennek én is tartom magam az, aki inkább tanácsaival szeretné segíteni a rászorulókat és inkább amolyan motivációs blogot üzemeltet a nép jólétéért. Ne értsetek félre, nem jótékonykodni szeretnék elsődlegesen (persze az is közrejátszik), de amilyen magamnak való vagyok, csupán rosszmájú megjegyzéseimnek keresek egy helyet, ahol végre kiélhetem sötét oldalamat. Szóval megvan minden okotok rá, hogy féljetek tőlem! Hahaha...

Komolyra fordítva a szót, a továbbiakban próbálokk érdekes információkkal, tanácsokkal előállni, hátha megjön nektek is a kedvetek ahhoz, hogy valami igazán veszélyeset csináljatok!