Annyi táska, annyi lehetőség... Hát igen, elérkeztem ahhoz a pillanathoz, amikor már a fejemet fogom s kínomban már azt sem tudom jóformán hova nézzek, mit csináljak. Csak én vagyok annyira szerencsés, hogy minden második hónapban új táskát kell vásárolnom csak azért, mert egyik pántja sem bírja ki nálam? Komolyan mondom, a fizetésem arra megy el, hogy táskát vásárolok "jó minőségűként" reklámozott termékként...

Nem tudom, ti voltatok-e úgy, mint ahogyan én vagyok most, de ha igen, akkor szerintem megértitek a problémámat. Kezdem a legelején. Nyáron, valamikor augusztus végén elindult az iskolai felszerelések beszerzése, ami természetes mód a táska vásárlással kezdődött. Szerencsémre sikerült rábeszélnem anyám, hogy vegyen nekem egy táskát, ami remélhetőleg ki fogja bírni év végéig. Egy kifejezetten táskákat, pénztárcákat értékesítő boltban vettünk egy szép barna táskát, ami pár hónapig ugyan jó volt, de a pántja elszakadt valamikor december táján, aznap, amikor éppen dolgoztam. Keresgéltem is és találtam egy F&F-es táskát, ami 7490 ft-be került, de tulajdonképpen csak 4000 ft-t költöttem rá, mert sikerült ezt is kialkudnom anyámmal. Használtam egy rövid ideig, jó is volt, de a napokban vettem észre, hogy a pántja ennek is szétjön. Elképzelhetitek, mennyire örültem neki. Most ott tartok, hogy nem tudok választani sok-sok táska közül. Legszívesebben felvásárolnám az üzletet, de nincs arra meg a pénzem, úgyhogy be kell érneme 1 darabbal, amit a közelgő névnapomra kapok. Hát ez van, sajnos(?)...

Megtörtént már veletek az, hogy amikor bementetek egy üzletbe, tegyük fel az Orsay-be, ami személyes kedvencem, nem akartatok kimenni? Voltatok már úgy, hogy legszívesebben az összes ruhát megvásároltátok volna, ami megtetszik nektek? Nekem a szívem ma úgy megszakadt, amikor csupán egy farmer kíséretében távoztam az üzletből, hogy az elmondhatatlan. Vagy csak én vagyok ennyire beleszerelmesedve az üzletekbe? Nem tudom, de be kell vallanom, ha valaki felkérne bármely üzlet reklámozására, akkor én azt hiszem már tudom is hova mennék...

Kezdjük az elején. Egy átlagos napnak indult a mai. Reggel felkeltem, összekapkodtam a ruhám és elindultam iskolába azon aggódva, vajon mikor fog majd elszakadni a táskám, mert amilyen szerencsés vagyok, egy újabb táska mondta fel nálam a szolgálatot. Hálát adtam az Istennek, hogy kibírta a mai napot. Reggel szokásomhoz híven, megint késve érkeztem a suliba, mert minek is mennék be előbb, hiszen amúgy sem csinálunk semmit. Aztán kezdődött is a napom. Bent voltam 5 órát majd elmentem és elvesztem az Orsay kínálatában. Hogy mit kerestem én ott? Mivel egyik nadrágomnak búcsut mondhattam, így gondoltam veszek helyette egy normális farmert. Ki is néztem múltkor egyet, de az a fajta nem volt, helyette egy hasonló szabásút vettem, mutatom is milyent:

Örültem, mint majom a farkának (elnézést a hasonlatért), hogy végre van egy normális farmerem, de kicsit elszomorodtam azon, hogy nincs annyi pénzem, hogy megvásároljam az egész üzletet... na igen, sajnos ez van. Telt az idő, megvettem, hazajöttem, elkezdtem azon agyalni, mivel kéne felvennem a nadrágot. Két opciót találtam, amit holnap ki is fogok próbálni. 1) Egyszerű rövid ujjú fekete pólóval és valami kardigán, hogy azért reggel ne fagyoskodjak. 2) Barna, kicsit az indiánokra emlékeztető barna "mellénnyel" és egy fehér rövidujjú felsővel. Pechemre a fehér pólót nem találtam a szekrénybe, így fel is túrtam azt, de nem lett meg. Bosszankodtam, hogy már megint elkevertem, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve kimentem, hogy megnézzem, anyám nem mosta-e ki és nincs-e a szárítón egészen véletlenül. Mit ad Isten, ott volt! El képzelni sem tudjátok mekkora kő esett le a szívemről... Jelen pillanat pedig azon gondolkodok, mit kéne csinálnom. Ha akad ötletetek, szívesen fogadom! :)