A tavasz a kedvenc évszakom (...). Már a neve is szép; ha valaki csak kimondja, hogy "tavasz", már látja a virágokat, a szálló pillangókat, a húsvéthétfőt, de ha valaki azt mondja, "ősz" vagy "tél", az mit lát? (Marcello D`Orta)

Tudom, tudom... már mindenkinek elege van a tavasz eleji megosztásokból, amikben a facebook ismerősök áradoznak az évszakról, hogy milyen jó, hogy végre nincs hó, stb... de én mégis úgy gondoltam, hogy most hozok egy kis ízelítőt nektek, ha más miatt nem is, azért biztosan, hogy ne unatkozzatok! Úgy gondoltam, hogy mivel úgy is megjött a tavasz, megosztom veletek egy-két gondolatomat a hónapról és arról, hogy én miképp is tervezem ezt az évszakot. Magyarra lefordítva egy amolyan kis motivációs levelet írok nektek, amiben próbállak rávenni titeket is arra, hogy egy kicsit magatokkal is foglalkozzatok, ne csak a fontos teendőitekkel, mert hát erre is szükség van hébe-hóba!

Személyes tapasztalatom szerint ez az a hónap, amikor mindenki készülődik az érettségire, a vizsgákra - legalábbis a diákok körében ez így megy, de azért van benne mégis valami csodás. Hogy mi is az? Elolvad a hó, a madarak "csiripelnek", új szerelmek köttetnek (habár ez az év további xy napján így van), jön a húsvét, a pünkösdi időszak ééés az érettségi, ami úgy gondolom minden ember számára egy mérföldkőt jelent. Tavaly ilyenkor emlékszem még milyen volt, amikor izgultam a vizsgától. Mindenki azt mondta, milyen nehéz lesz és hogy készüljek, mert nem fogok átmenni a vizsgákon és láss csodát, mégis meglett! A lényeg csupán az, hogy ne izguld el az egészet! Kíváncsi vagy a javaslataimra? A cikk belsejében találjátok saját, jól bevált ötleteimet, amikkel a tavasz csak még szebbé válhat!

Megtörtént már veletek az, hogy amikor bementetek egy üzletbe, tegyük fel az Orsay-be, ami személyes kedvencem, nem akartatok kimenni? Voltatok már úgy, hogy legszívesebben az összes ruhát megvásároltátok volna, ami megtetszik nektek? Nekem a szívem ma úgy megszakadt, amikor csupán egy farmer kíséretében távoztam az üzletből, hogy az elmondhatatlan. Vagy csak én vagyok ennyire beleszerelmesedve az üzletekbe? Nem tudom, de be kell vallanom, ha valaki felkérne bármely üzlet reklámozására, akkor én azt hiszem már tudom is hova mennék...

Kezdjük az elején. Egy átlagos napnak indult a mai. Reggel felkeltem, összekapkodtam a ruhám és elindultam iskolába azon aggódva, vajon mikor fog majd elszakadni a táskám, mert amilyen szerencsés vagyok, egy újabb táska mondta fel nálam a szolgálatot. Hálát adtam az Istennek, hogy kibírta a mai napot. Reggel szokásomhoz híven, megint késve érkeztem a suliba, mert minek is mennék be előbb, hiszen amúgy sem csinálunk semmit. Aztán kezdődött is a napom. Bent voltam 5 órát majd elmentem és elvesztem az Orsay kínálatában. Hogy mit kerestem én ott? Mivel egyik nadrágomnak búcsut mondhattam, így gondoltam veszek helyette egy normális farmert. Ki is néztem múltkor egyet, de az a fajta nem volt, helyette egy hasonló szabásút vettem, mutatom is milyent:

Örültem, mint majom a farkának (elnézést a hasonlatért), hogy végre van egy normális farmerem, de kicsit elszomorodtam azon, hogy nincs annyi pénzem, hogy megvásároljam az egész üzletet... na igen, sajnos ez van. Telt az idő, megvettem, hazajöttem, elkezdtem azon agyalni, mivel kéne felvennem a nadrágot. Két opciót találtam, amit holnap ki is fogok próbálni. 1) Egyszerű rövid ujjú fekete pólóval és valami kardigán, hogy azért reggel ne fagyoskodjak. 2) Barna, kicsit az indiánokra emlékeztető barna "mellénnyel" és egy fehér rövidujjú felsővel. Pechemre a fehér pólót nem találtam a szekrénybe, így fel is túrtam azt, de nem lett meg. Bosszankodtam, hogy már megint elkevertem, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve kimentem, hogy megnézzem, anyám nem mosta-e ki és nincs-e a szárítón egészen véletlenül. Mit ad Isten, ott volt! El képzelni sem tudjátok mekkora kő esett le a szívemről... Jelen pillanat pedig azon gondolkodok, mit kéne csinálnom. Ha akad ötletetek, szívesen fogadom! :)

Régebben nem nagyon törődtem azzal, hogy néz ki az arcom. Tulajdonképpen nem érdekeltek annyira az arcápolási szokások, mint amennyire kellett volna, így rengeteg pattanásom volt, amik megpecsételték úgymond saját magamról kialakított összképemet. Elég bosszantó tud lenni, ha az ember sminkkel próbálja meg eltüntetni kellemetlenségeket az arcán és nem tesz semmit sem azért, hogy szebb legyen. Nos, szerencsére már megváltoztam és eléggé kényes vagyok jó néhány dologgal kapcsolatban. Miért írom ezt ide le? Szeretném azokat bátorítani, akiknek problémájuk van a pattanásokkal és miteszerekkel, mert tudom, milyen lehet most nekik.

Íme, valahogy így néz ki az a termék, amiről beszéltem:

Neve: La Roche-Posay Effaclar Duo+ (színezett)
Ár: 5190 Ft
Beszerezhető: Patikákban
Link: Krémmánia

Annyit érdemes tudni a termékről, hogy Magyarországon még nem nagyon ismert. Amikor megvettem, az eladó nem nagyon tudott mit mondani róla, viszont tényleg hatásos. Amióta használom, azóta jóval tisztább a bőröm és nem panaszkodhatom rá. Továbbá nem elhanyagolható tény, hogy egy idő után nagyon szárítja a bőrt, így jó ötlet egy hidratáló arckrémet használni mellé. Könnyen felvihető, nem kell sokat bajlódni a felvitelekor.

Tipp: Mielőtt felvinnéd az arcodra, győződj meg róla, hogy előtte mindent jól lemostál róla. Arctisztításhoz én a Nivea Arctisztító kendőjét használom, ami eddig teljes mértékben be is vált.

[ Két fajta Effaclar Duo+ is kapható, amit reklámoztam az a színezett fajta. ]

Vörös rúzs, szempillaspirál és egy kis púder, máris kész a tökéletes smink a hétköznapokra... akarom mondani mindenkinek kívánok nagyon szép vasárnap reggelt! Kérlek, bocsássatok meg, de nekem még nagyon reggel van - leginkább az miatt, mert 7-kor kereken felpattantak a szemeim és azóta sem tudtam visszaaludni. Úgy gondolom ez megért egy misét, ha már mást nem is. Na szóval, a nevem Esther és azért vagyok itt, hogy az emberek napjait bearanyozzam (vagy inkább eltakarjam a napot?), még magam sem értem... A lényeg az, hogy itt vagyok és sikeresen már megint a semmiről beszélek, szokásomhoz híven...

Elég rég óta próbálkozom a blogolással, de még egyszer sem kaptam hozzá igazán kedvet, nem tudom miért. Valószínűleg nem éreztem azt az igazi késztetést, amit kellett volna, nem tudom. A lényeg az, hogy most bepróbálkozom mindenkinél, akinél csak lehet remélve, minél nagyobb olvasótáborom lesz. Hogy egoista lennék? Tudok róla, sokszor hallom is! De térjünk is rá a lényegre...

Szerény véleményem szerint két fajta ember él kerek e világon. Az egyik az, aki mindenét belevetve próbálja kitárgyalni magánéletét ezzel közszemlére rakva mindazt, amit még saját családja előtt is titkol, aztán hopp, egyik pillanatban még úgy gondolta, semmit nem tudnak erről a kis második életéről ismerősei, családja, de aztán lőttek a rózsaszín ködnek és felébred egyszer. A másik fajta pedig, mint amilyennek én is tartom magam az, aki inkább tanácsaival szeretné segíteni a rászorulókat és inkább amolyan motivációs blogot üzemeltet a nép jólétéért. Ne értsetek félre, nem jótékonykodni szeretnék elsődlegesen (persze az is közrejátszik), de amilyen magamnak való vagyok, csupán rosszmájú megjegyzéseimnek keresek egy helyet, ahol végre kiélhetem sötét oldalamat. Szóval megvan minden okotok rá, hogy féljetek tőlem! Hahaha...

Komolyra fordítva a szót, a továbbiakban próbálokk érdekes információkkal, tanácsokkal előállni, hátha megjön nektek is a kedvetek ahhoz, hogy valami igazán veszélyeset csináljatok!